Süle Andrást, a fővárosi Péterfy Kórház-Rendelőintézet és Manninger Jenő Országos Traumatológiai Intézet főgyógyszerészét tavaly választották meg a Kórházi Gyógyszerészek Európai Szövetsége (European Association of Hospital Pharmacists, EAHP) elnökévé. A nemzetközi szervezet vezetőjeként és a Magyar Gyógyszerészi Kamara Kórházi-Klinikai Területi Szervezetének elnökeként azon dolgozik, hogy a kórházi gyógyszerészek a mostaninál sokkal nagyobb részt vállalhassanak a betegellátásban. Elmondta, milyen bizonyítékok támasztják alá e törekvés létjogosultságát.
Nem gyakori, hogy magyar vezető kerül egy nemzetközi szakmai szervezet élére. Hogyan lett önből az EAHP elnöke?
Egy európai ernyőszervezetről van szó, ahol a tagok a tagországok nemzeti kórházi gyógyszerészeti szervezetei, ezek pedig egy-egy delegátussal képviseltetik magukat az EAHP közgyűlésében. Itt születnek a személyi döntések. Úgynevezett átlapoló elnökségi ciklusok vannak, ez azt jelenti, hogy a megválasztott elnök hivatalba lépése előtt egy évet a regnáló elnök mellett tölt el, és az ő hároméves ciklusa utolsó évében is ott lesz mellette az utódja, biztosítva az ügyek folytonosságát. Én tehát most jelölt-elnök vagyok. A választás pályázati úton történt, benyújtottam a jelentkezésemet, majd a közgyűlésen részletesen ismertettem az abban megfogalmazott célokat, végül titkos szavazás következett.
Melyek a pályázatában kitűzött főbb célok?
Az EU tagállamai sokféle filozófiát vallanak a kórházi gyógyszerészet szerepéről, az európai szervezet pedig alkalmas arra, hogy kijelöljünk közös irányokat a homogén szabályozás megteremtése érdekében, például az oktatásban. Ugyanis, míg a gyógyszerészi alapdiplomát kölcsönösen elismerik az EU-tagállamok, a szakgyógyszerészi szakvizsgákat már nem. Ezen szeretnénk változtatni. A másik fontos terület a kompetenciák bővítése, a kifejezés “képesség” és “hatáskör” értelmében egyaránt. Meggyőződésünk, hogy a kórházi gyógyszerésznek a gyógyszertára falain kívül is van helye, egészen pontosan a betegágy mellett, a frontvonalban. Az angolszász modellben a gyógyító csapat teljes jogú tagjaként vesz rész a gyógyító munkában, a gyógyszeres terápia megalkotásában, és ez nagyon jó eredményeket hoz a terápiás biztonság, a szövődménymentesség vagy a felelős antibiotikum-használat szempontjából.
fotó: Tuba Zoltán / Képszerkesztőség
Úgy tudom, sok amerikai kórházban ugyanannyi gyógyszerész dolgozik, mint orvos. Ettől mi messze vagyunk. Közelítünk legalább?
Igen, itthon 2013 óta nagyjából megduplázódott a kórházi gyógyszerészek száma, most már majdnem egy jut minden száz kórházi ágyra. Uniós átlagban ez a szám másfél körül van. Ráadásul egyre fiatalabb a korfa. Ezt segítette a Than Károly ösztöndíjprogram és az orvosokéhoz hasonló rezidenstámogatási program.
Honnan van a kórházaknak pénzük létszámnövelésre?
A rezidensi program fontos sajátossága, hogy az első három évben központi forrásból fedezhető a bérköltség. Másrészt egyre több kórházban látják be, hogy a gyógyszerészi szakértelem kihasználása kézzelfogható előnyökkel jár. Amikor mi itt, a Péterfyben útjára indítottuk klinikai gyógyszerészi szolgálatunkat, az lett a feladatunk, hogy igazoljuk: az intézmény által biztosított plusz státusz mérhető javulást hoz. Nem feltétlenül csak a gyógyszerköltség csökkenésére kell gondolni, hanem elkerült mellékhatásokra, időben felismert gyógyszerkölcsönhatásokra, melyek a kórház számára elsősorban betegbiztonsági kérdések. De a változás forintosítható is: a számok azt mutatták, hogy közvetlen megtakarítást is eredményez a klinikai gyógyszerész alkalmazása. A főigazgató elégedett volt a tapasztalatokkal, így felvehettünk még egy kollégát, és tovább mértünk. Most már tizenegyen dolgoznak kizárólag klinikai munkakörben. Az ilyen pilotok bizonyítják, hogy nem egy hivatásterület öncélú pozíciókereséséről van szó.
Vannak nagyobb felmérések is, például a gyógyszerelési hibák előfordulási gyakoriságáról, a magyarországi kórházakban?
Egyre több, módszertanilag is mértékadó vizsgálat van erről. A közelmúltban zajlott egy a tatabányai kórházban, illetve egy másik a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Intézetében. Mindegyiknek az a konklúziója, hogy ha gyógyszerészt építünk a folyamatba, akkor a tévesztési arány a tizedszázalékos nagyságrend alá szorítható le. Nélküle viszont, és ezt az Európai Gyógyszerügynökség 2014-ben publikált tanulmánya mutatta ki először, a gyógyszerrendelésben 4-10 százalékos a hibaráta. A gyógyszerosztásban pedig bizonyos körülmények között akár 40 százalékos is lehet ez az érték.
Negyven? Tízből négy gyógyszerkiosztásba hiba csúszik?
Igen. Mi is megdöbbentünk, de ez nem egy légből kapott szám, az EMA több országra kiterjedő felméréséből származik. Abban a pillanatban, hogy a gyógyszeresterápia-egyeztetési folyamat, valamint a kiosztás gyógyszerészi felügyelet alá kerül, illetve az utóbbi automatizált lesz, a hibák száma elhanyagolható szintre csökken.
Van esély arra, hogy belátható időn belül legyen automata gyógyszerkiosztó rendszer legalább a nagyobb kórházakban?
A szakmai szervezetek erősen lobbiznak ezért, mert nagyon jók a tapasztalatok a pontosság és a munkaerő-megtakarítás szempontjából. De nem szabad elfelejteni, hogy a robot a rossz utasítást is nagyon pontosan hajtja végre. Önmagában az automata még nem tökéletes megoldás, a gyógyszerészi szürkeállománynak nagy szerepe kell, hogy legyen a terápiás döntéshozatalban.
Mekkora beruházás egy ilyen rendszer telepítése?
Egy kisebb kórházban negyvenmillió forint körüli összeggel kell számolni, egy egyetemi klinikát viszont több kisebb vagy egy nagyobb gép tud csak kiszolgálni, így ott a bekerülési összeg is magasabb, de nem nagyságrendi különbségekről beszélünk.
A pozitív tendenciák ellenére a kórházi gyógyszerészek munkájáról még a közforgalmú patikákban dolgozók is viszonylag keveset tudnak. Hogyan élik ezt meg?
Kétségtelen, hogy a legtöbb helyen még a háttérben, afféle izolációban dolgoznak a szakmabeliek. Régebben szinte csak kiszolgáló funkciókat láttak el, ez később, az onkológiai ellátás fejlődésével változott, hiszen a daganatellenes infúziók elkészítése fontos feladat. Jó érzés látni, hogy nálunk már a betegek kérik az orvosoktól és ápolóktól, hogy beszélhessenek a gyógyszerésszel, mert kérdésük van, vagy tapasztaltak valami szokatlant és kikérnék a véleményét. Ezek az apró visszajelzések nagyon motiválóak.
fotó: Tuba Zoltán / Képszerkesztőség
Említette, hogy sok fiatal jön a pályára. Ez azt jelenti, hogy nincs munkaerőhiány?
Abban az értelemben nincs, hogy ha egy kórház gyógyszerészt keres, több jelentkező is lesz. De ha az országos ágyszámhoz viszonyított, ideálisnak vélt létszámra gondolok, akkor azt most biztosan nem lehetne betölteni, már csak a képző intézmények kapacitásának korlátai miatt sem.
Nemzetközi összehasonlításban mi az, amiben a hazai kórházi gyógyszerészet előrébb tart, és miben van hátrányban?
Vélhetően a gyógyszeripari kultúránk múltja miatt, a magyar gyógyszerészet egésze uniós összevetésben is elég fejlett, miután a legnehezebb évtizedekben is őrizte a presztízsét. Ennek megfelelően a mi területünkön sincs szégyellnivalónk, a preparatív, magisztrális gyógyszerészi folyamatokban kimondottan erős a szakma, a külföldi konferenciákon egyre több a magyar előadó. Ahol dolgunk van, az a már említett létszám, valamint a felelősségi, hatásköri kérdéseknek a szabályozási háttere. Ez utóbbiban nagy lökést adhat az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér fejlesztése. Ha az EESZT megnyílik a kórházi gyógyszerészeknek, már a kórházi ellátás előtt képet kaphatnak arról, hogy a betegek milyen terápiás problémákkal néznek szembe.
Mifélék a koronavírus-tapasztalatok egy kórházi gyógyszerész szemével?
Fontos tanulság volt, hogy milyen sokat tudunk gyógyszerészként hozzátenni a betegellátáshoz egy ilyen válsághelyzetben. Sok helyen a Covid-osztályokon is dolgoznak kollégáink. Részt vesznek a társbetegségekkel rendelkező, magas rizikójú páciensek azonosításában, ez gyakran már a hozott gyógyszerek alapján lehetséges. Segítenek a különböző gyógyszeres beavatkozások hatásainak azonnali, a laboratóriumi eredményekben való követésében. És végül a vakcináció során az oltás elkészítése, a fecskendők feltöltése most már szinte mindenütt a gyógyszerészet felügyelete alatt történik. Ha a gyógyszerész ott van az oltóponton, a farmakovigilanciában is szerepet tud játszani, a félórás megfigyelési időablakban feltéve a megfelelő kérdéseket.
Sokat tanultunk arról, hogy nemzetközi együttműködések révén hogyan nyerhet egy új információ megerősítést vagy cáfolatot, hogyan képes egy tudományos eredmény gyorsan elterjedni a globalizált térben. Ugyanakkor nagy kihívás volt, amikor elterjedt egy-egy hatóanyagról, hogy használható a Covid-terápiában, és a betegeknek el kellett magyarázni, hogy azért nem adjuk, mert nincs valódi bizonyíték arra, hogy működik.
Névjegy
Dr. Süle András a Semmelweis Egyetemen szerzett 2004-ben gyógyszerész diplomát, három évre rá ugyanott egészségügyi menedzser szakon végzett. Jelenlegi munkahelye előtt a székesfehérvári Szent György Kórházban dolgozott intézeti gyógyszerészként. 2015 óta a Magyar Gyógyszerészi Kamara Kórházi–Klinikai Területi Szervezetének elnöke. Ugyanabban az évben lett az EAHP fejlesztési igazgatója, majd két év múlva gazdasági igazgatója. Tavaly októberben választották a szervezet elnökévé.
Megjelent a Pirulatrend 2021. februári számában.
