Előttem az utódom

A stafétabot átadása

A kis- és középvállalkozások vezetõinek többsége nem készül fel a nyugdíjas éveire, az utódlás kinevelésére. A tulajdonosi váltás zökkenõmentessége jelentõsen függ attól, hogy az elõd képes-e a stafétabottal együtt a „bizalmát” is átadni az utódnak.

 

Magyarország gazdasága az elmúlt 20 év alatt megváltozott. Kialakult egy duális rendszer: a szigetszerûen mûködõ multinacionális vállaltok mellett olyan kisvállalkozások is létrejöttek, amelyek részben a helyi igények kielégítésére szervezõdtek. Ez a gyors változás úgy jöhetett létre, hogy néhány év alatt viszonylag sok 30–40 éves vállalkozó jelent meg a gazdaság szereplõi között, felvállalva az önállóság minden kockázatát. Mûködésük közben inkább reagáltak a felvillanó lehetõségekre, mintsem elõre tervezték azokat. Nem mindig volt azonban alapos a döntéseik elõkészítése, – a vállalkozói szellem volt az elsõdleges. Hibázni is lehetett, hiszen a tévedéseket senki nem szankcionálta, legfeljebb a piac. S bár a vezetés egyszemélyi volt, a jó vezetõ meghallgatta munkatársait. 
     A cégek többsége növekedési pályára került, mivel jellemzõjük a dinamizmus és a kezdeményezõképesség volt. A gazdaság törvényszerûségeinek megfelelõen, valamint a begyûrûzött gazdasági válság hatására azonban sokan áldozataivá váltak a piaci versenynek.

 

Felkészülés az utódlásra

Hazánkban az elsõ generációs vállalkozók utódai – nyugat-európai társaikkal ellentétben – az utóbbi ötven-hatvan évben nem találkoztak a cégvezetéssel járó gondokkal, inkább mellékszereplõk voltak szüleik vállalkozásának létrehozásában. Végigélték a kezdeti nehézségeket, de tanúi voltak az „elsõ milliók” megszerzésének is. Ma már az alapítóknak nem csupán a cég gazdasági ügyeit kell intézniük, hanem az utódlás kérdésére is elegendõ figyelmet, energiát kell fordítaniuk. Ugyanis nem elég pusztán kiszemelni az utódot, a vezetésbe is fokozatosan be kell vonni õt. A felmérések szerint például a szülõk és gyermekeik szándékai sokszor lényegesen különböznek a vállalkozás stratégiájának megítélésében.
     A stafétabotot átadni szándékozó, sikeres vállalkozók nagy része a vállalkozást életpályának tekinti, és a stabil üzletmenet fenntartása mellett kiemelten fontosnak tartja a modernizációt. Az utódlást megelõzõ években a vállalat leginkább a pénzügyi stabilitás megõrzésére, a mûszaki, szolgáltatási, technológiai színvonal fejlesztésére koncentrál. Gyakran nem az utódon, hanem az alapítón múlik a vállalkozás sikeressége, valamint a generáció- vagy vezetõváltás zökkenõmentessége. Hiszen annak ellenére, hogy a tulajdonos eldöntötte viszszavonulását, sok esetben nem tudja, nem akarja kiadni a kezébõl a vezetést, többnyire megszokásból, esetleg bizalmatlanságból eredõen. Így aztán szerencsésnek tekinthetõ az az alapító, aki határozottan dönt a visszavonulásáról, és a családon belül találja meg az utódját.
     Vészhelyzet akkor állhat elõ, ha a vezetõi utódlást nem tervezték meg tudatosan. A cég alapítói vagy a család ilyenkor kelepcébe kerülhet: ha meghal a vezetõ, „meghal” a cég is, de ugyanez történhet, ha nem hozzáértõ családtag veszi át a vezetést. Ugyanilyen probléma, ha a cég adminisztratív (szervezeti) mûködési rendszere kidolgozatlan, és nem képes a vezetést hatékonyan támogatni. A probléma egyedisége a tulajdonost olyan döntés meghozatalára kényszeríti, amelyhez hasonlóval eddigi pályafutása során valószínûleg még nem találkozott.

 

A tanácsadó szerepe

A generációváltás megtervezése és végrehajtása kemény és összetett feladat. A folyamat során minden résztvevõ radikális változást generál és él át. A folyamatos mûködés érdekében pedig a megvalósítás folyamatos visszacsatolást és felülvizsgálatot igényel.
     A sikeres utódlás titka a tervezettség és a folyamatos kommunikáció. A vezetõk jelentõs része úgy véli, a megfelelõ utód kiválasztásánál elsõsorban arra kell figyelni, hogy az utód személyisége illeszkedjen a saját elképzeléseihez; hogy az illetõ a vezetõi szerepre elhívatott legyen, szívén viselje a vállalkozás céljait, valamint szakmailag felkészült legyen a feladatra.
     Napjainkban a magyar családi vállalkozások mindössze egyharmada vesz igénybe tanácsadókat cégfelvásárlás, pénzügyi átalakítás, humánerõforrás-fejlesztés vagy az utódlás folyamatának megszervezéséhez. Ez az arány a nemzetközi tendenciákhoz képest alacsonynak tekinthetõ, fõleg ha figyelembe vesszük, hogy az átadás-átvétel egy cég életében olyan mérföldkõ, amely könnyen töréshez vezethet. A tanácsadó segíthet az alapítónak abban, hogyan megteremtse a feltételeket és vigye végig azt a folyamatot, aminek eredménye a tulajdonos tudatos kivezetése a saját vállalkozásából. Ez igencsak nehéz feladat, mivel a tulajdonosnak közben a cég gazdasági ügyeit is intéznie kell.
     Eddigi tapasztalataim azt támasztják alá, hogy a rendezett átmenet, az új helyzet megteremtésében az átadó-alapítónak és az utódnak is nagy szüksége van egy külsõ szemre, a tanácsadóra, aki mediál, közvetít a két fél között. Akivel a szereplõk megoszthatják kételyeiket, és aki elakadás esetén útmutatásával továbblendíti a folyamatot.
     Ideális, zökkenõmentes váltásnak azt nevezhetjük, amikor az átmeneti szakaszban a szülõk és gyermekeik együtt dolgoznak, megosztva a cégvezetés felelõsségét. A szülõk e folyamat végére új szerepbe kerülnek: ismét „csak” szülõk lesznek, gyermekeik mentorai.

 

 

Kire bízzuk?

Az utódlási lehetõségek között vannak olyanok, amelyekhez külsõ segítségséget, tanácsadót kell hívni:

• Családtag kijelölése
Családi vállalkozások esetén sok vállalkozót ez a nem titkolt szándék vezérel. A Budapesti Corvinus Egyetem és a Budapest Bank felmérései szerint az alapító tulajdonosok mintegy 41 százaléka szeretné az utódlást családon belül megoldani.

• Külsõ szakember megbízása
Ügyvezetõ, üzletvezetõ, igazgató kinevezése a cég élére, aki szakmai vezetõ lesz. A tulajdonost ez kiszolgáltatott helyzetbe hozza, mivel a tényleges üzletmenetre csak közvetett módon van rálátása. Ehhez abszolút bizalomra van szükség.

• Részben vagy teljesen eladni a vállalkozást
Sokszor ez a kevésbé jól menõ cégektõl való megszabadulás egyik útja. Valójában, ha a céget felkészítették, átalakították professzionális vállalati mûködésre, elfogadható megoldás lehet a további gyors növekedéshez.

 

Tóth Ilona
tanácsadó, coach

(Forrás: Baracskai – Mérõ – Síklaki – Velencei: Ezerarcú coaching 1.)