Lassított felvétel

Változik a gyógyszertári asszisztensek képzési rendszere

Az elmúlt években a megváltozott piaci helyzetre az asszisztensképzés reagált a leggyorsabban, és – anyagi megfontolásból – a patikavezetők is inkább (szak)asszisztensekkel, mintsem gyógyszerészekkel bővítették beosztottjaik körét. Az asszisztensképzés rendszerének küszöbön álló módosítása azonban gátat szab az utánpótlás folyamatos biztosításának.

A gyógyszertári asszisztensek a patikákban, a gyógyszerraktárakban, a gyógyszer-nagykereskedelemben, a gyógynövényszaküzletekben, valamint az egészségbiztosítási pénztárakban segítik a gyógyszerészek munkáját. Tevékenységük során önállóan végzi a gyógyszerek, a gyógy- és egyéb termékek, a gyógyászati segédeszközök, valamint a kötözőszerek készletezését, nyilvántartását, raktározását; a vények kezelését, árazását, dokumentálását; továbbá a gyógy- és egyéb termékek, a gyógyászati segédeszközök és a kötözőszerek kiadását. A gyógyszertári asszisztensek közreműködnek a gyógyszerészek munkájában a gyógyszer-expedíció, a készletek kialakítása, a receptúrai műveletek és a laborálás során, valamint a gyógyszeralapanyagok bevizsgálásánál. Egyéb tevékenységként végzik az asszisztensi technológiai műveleteket, és esetlegesen az egészségügyi felvilágosító tevékenységet.

A fentiekből kitűnhet, hogy a gyógyszertári asszisztens kiegészíti, nem pedig helyettesíti a gyógyszerész munkáját. A gyógyszertári szakasszisztens viszont vényre is kiadhat gyógyszert, és meghatározott esetekben kell csak a gyógyszerészhez irányítania a beteget. Ha őszintén magunkba nézünk, be kell látnunk, hogy ezek a határok manapság igencsak összemosódtak.

A képzések kusza rendszere

A gyógyszertári dolgozók végzettsége a szakma története során igen változó volt, a gyógyszerészképzés is fokozatosan alakult át a kétéves tanulmányi kurzusból ötéves egyetemi képzéssé. E „fontolva haladásnak” az volt a magyarázata, hogy a hallgatók közül nem mindenki tudta finanszírozni a tanulmányait („kosztot-kvártélyt” fizetni az egyetemi városokban), így a többség csupán az alapiskolát végezte el. A 2. világháborút megelőzően csak a gyógyszertárvezetőknek kellett egyetemi diplomával rendelkezniük, s beosztottjaik többfajta végzettséggel is dolgozhattak a patikában (nem okleveles segédként, oklevelesként, „praxi” vizsgával stb.).

A gyógyszertári asszisztensi szakma bő fél évszázaddal ezelőtt alakult ki. Kezdetben laboráns, technikus, majd asszisztens, 1974 óta pedig szakasszisztensi képesítés megszerzésére nyílt lehetőség. Az Egészségügyi Minisztérium a hatvanas években határozta el, hogy a budapesti, saját dolgozói képzésével foglalkozó iskolák mellett egy országos gyógyszertári technikusképző iskolát is alapít, aminek aztán Sopron adott otthont. (A technikus elnevezés ezt követően változott asszisztensre.)

A gyógyszertári szakasszisztensek képzésének gondolata is Sopronban vetődött fel. Amikor ez lehetségessé vált, a városban gyógyszerkiadó- és analitikus szakasszisztens-képzés indult. Az ország egész területéről, így Budapestről is 40-50 fős csoportokban érkeztek a szakasszisztens-jelöltek, tíz hónapon keresztül egy-egy hetet töltve a nyugat-magyarországi városban. A hallgatók vizsgát tettek, s tőlük ezt követően a gyógyszerészek egyfajta „tehermentesítését” várták el.

A liberalizáció időszakában a munkaerőpiac nehezen tudott igazodni a gombamód szaporodó patikák számához, aminek az lett az eredménye, hogy a gyógyszertárak a szükséges szaklétszám foglalkoztatását még leginkább a (szak)asszisztensek felvételével tudták megoldani. Hogy e megnövekedett igényt kielégítsék, egyre-másra nyíltak az asszisztensi képzőhelyek, majd erre ráépülve, az expediáló szakasszisztensi végzettséget is egyre több helyen lehetett megszerezni. (Ne felejtsük el, hogy a (szak)asszisztensképzés a gyógyszerész-utánpótlásnál sokkal rugalmasabban reagált a felmerülő igényekre, valamint az is lényeges, hogy e képzésekhez egy időben európai uniós támogatást is igénybe lehetett venni.)

Állandó-e az, ami folyamatosan változik?

A gyógyszertári asszisztensképzés rendszere 2007 óta folyamatosan változik. A jelenleg érvényben lévő modulos oktatást körülbelül három éve használják, ám úgy tűnik, ismét változásra számíthatunk, és ezúttal az asszisztensek képzési ideje változik meg, méghozzá jelentősen.

A Magyar Közlöny 2012. évi 88. számában jelent meg a Kormány 150/2012. (VII. 6.) számú rendelete az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzék módosításának eljárásrendjéről, ami a gyógyszertári (szak)asszisztensek képzését is érinti.

Ezek szerint a képzésben először a „gyakorló gyógyszertári asszisztens” fokozatot kell megszerezni. Ehhez érettségi vizsga birtokában kell jelentkezni a képzőintézménynél, ahol két évfolyam időtartamú, iskolarendszerű szakképzésen, és azon kívül 1400-1700 órányi egyéb képzésen kell részt venni. A jelöltek a gyógyszertári ügyviteli és üzemviteli résztevékenységek elméleti hátterét ismerik meg, illetve ültetik át azt a gyakorlatba, amelynek során a gyógyszertári asszisztens munkáját segítik, és részt vesznek az áru átvételének előkészítési folyamatában.

A sikeres komplex szakmai vizsga letétele után lehet beiratkozni a „gyógyszertári asszisztens” képzésre, ami féléves elméleti oktatást és 360-440 óra gyakorlatot jelent. A (leendő) egészségügyi szakember ekkor már gyógyszerész irányítása alatt kapcsolódhat be az ellátásba, s a „terepmunka” végeztével ismét sikeres vizsgát kell tennie.

A „gyógyszerkiadó szakasszisztens” képzésre két év kötelezően előírt, gyógyszertári területen eltöltött szakmai gyakorlat után lehet jelentkezni. E szakképesítés birtokában lehet részt venni az expediálásban, valamint önállóan végezni a gyógyszerellátással és -gazdálkodással kapcsolatos egyéb tevékenységeket.

Ha a teljes képzés és a kötelező gyakorlatok időtartamát összeadjuk, kiderül, hogy a jövőben csaknem ötéves lesz a gyógyszertári szakasszisztensek képzési ideje! Mindhárom képzés esetében, szakmai szervezetként a Magyar Gyógyszerészi Kamarát jelölték ki a szakmai vizsgabizottságban való részvételre.

Jó, hogy lassan haladunk, pláne, ha rossz az irány

A (szak)asszisztensi képzés megszigorításával kapcsolatban a legnagyobb problémát talán az jelenti, hogy ismét nem lehet majd állandó és folyamatos szakember-utánpótlással számolni. Az elmúlt évtizedek hol a gyógyszertári dolgozók létszámának relatív hiányáról, hol pedig a túlképzésről szóltak. A jelen gazdasági körülmények között azonban a képzéseknek sokkal pontosabban kellene követniük a munkaerőpiac igényeit. Nem engedhető meg, hogy a pontosan meg nem határozott kompetenciakörök, a kiszámíthatatlan jogszabályi változások és a képzési rendszer folyamatos módosítása miatt munkavállalók (asszisztensek, szakasszisztensek, gyógyszerészek) tömegének éveken át történő képzése váljon haszontalanná.

 

Fáziskésésben

Mint ismeretes, dr. Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa ombudsmani jelentést készített arról, hogy a hazai gyógyszerészetben milyen mértékű létszámhiány tapasztalható. A munka egyetlen (meglehetősen nagy!) hibája, hogy zömében a 2008-as adatokból indul ki, amikor – a liberalizációban megszaporodott számú –patikák még valóban szakdolgozói hiánnyal küzdöttek.

„Magyarországon jelenleg nincs elegendő gyógyszerész, asszisztens, illetve szakasszisztens, az utánpótlásuk megoldatlan, az egészségügyi asszisztensképzés színvonala pedig egyenetlen” – állapította meg vizsgálatában Szabó Máté.

Mivel az ombudsmant 2008-ban kérték fel a helyzet elemzésére, ám a jelentéssel csupán 2012 elejére készült el, az érintettek érdekképviselete számára meglehetősen nagy problémát okozott, hogy miképpen magyarázza a fenti állításokat egy időközben gyökeresen megváltozott helyzetben.

„A Magyar Gyógyszerészi Kamara Országos Elnöksége megtárgyalta a dr. Szabó Máté ombudsman jelentésében foglaltakról szóló előterjesztést, és felkéri Hankó Zoltán elnököt, hogy a jelentés gyógyszerellátással kapcsolatos megállapításainak kritikai vizsgálatát követően az időszerűtlenné vált megállapításokról tájékoztassa az ombudsmant, és ismertesse a gyógyszerellátás jelenlegi helyzetét, különös tekintettel a liberalizálás leállítását követően bekövetkezett változásokra és a Széll Kálmán Tervben foglaltak következményeire.” (Az Országos Elnökség 44/2012. (VII. 5.) számú határozata az ombudsmani jelenésről. In: Gyógyszerészi Hírlap, XIII. évfolyam, 2012, 7–8. szám.)

 

„Mindenkinek érdeke, hogy az ellátásban jól felkészült szakemberek vegyenek részt”

A Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) nem vett részt a képzési rendszer átalakítását előíró kormányrendelet előkészítésében, azonban a szakma képviselőivel konszenzusos álláspontot alakított ki, amely egy kétéves, iskolarendszerű asszisztensképzést, és egy erre épülő, egyéves szakasszisztens-képzést tartana kívánatosnak.

Pirulatrend: Egyeztetett-e a kamara a képzés átalakítása előtt az asszisztensszakmai szervezetekkel?

Dr. Hankó Zoltán, az MGYK elnöke: Ha az OKJ-s képzés kormányrendeletben előírt, tavaly nyáron bekövetkezett változtatását megelőző egyeztetésre gondol, akkor a válaszom: nem. A kamarát ugyanis nem vonták be a kormányrendelet előkészítésébe, így nem állt módjában, és nem is volt miről egyeztetnie. Sőt, ahogy hallottam, az asszisztensszervezetek véleményét sem kérték ki.

Tavaly ősszel azonban, amikor az Egészségügyi Szakmai Kollégium elnöke – a közigazgatási egyeztetést megelőző véleményezésre – nekem is megküldte azt a jogszabálytervezetet, amiben a gyógyszertári asszisztens- és szakasszisztens-képzéssel kapcsolatos tervek is benne voltak, kezdeményeztem, hogy a szakdolgozói kamara gyógyszertári asszisztensi tagozatával, az OGYI szakértőivel, az ESZTT delegáltjával és az egészségügyi szakmai kollégium három gyógyszerészi tagozatának vezetőivel a kamara alakítson ki közös álláspontot. Ez megtörtént. Közös álláspontunkban egyértelműsítettük, hogy sem a véleményezésre kiküldött tervezetet, sem a 150/2012. (VII. 6.) kormányrendeletben foglaltakat nem tartjuk alkalmasnak a gyógyszertári asszisztens- és szakasszisztens-képzés megújítására.

PT: Tisztában van-e a kamara azzal, hogy a családi tulajdonban lévő patikákban is expediálnak asszisztensek, illetve hogy a fiókpatikákban sok helyen kifejezetten asszisztenssel dolgoznak? A munkaadók ezzel kapcsolatban éppen arra hivatkoznak, hogy az asszisztenseknek alacsonyabb a bérük, ezért a gyógyszertár működőképességének megőrzése érdekében inkább őket foglalkoztatják. Nem tartja-e ellentmondásnak, hogy ezek után az új rendelet jelentősen lelassítja az asszisztensképzést?

H. Z.: Azzal a kamara is tisztában van, hogy a gyógyszertárakban gyakori a szakasszisztensi expediálás – ami jogszerű tevékenység. Az asszisztensek expediálására és a fiókgyógyszertárak működtetésére vonatkozó állítására most nem szeretnék reagálni; gyógyszertárvezető kollégáim bizonyára tudják, hogy miért. A szakasszisztensek expediálása szerintem egyszerre bér-, kompetencia- és érdekvédelmi kérdés. Szeretném remélni, hogy e három szempont harmóniája minél hamarabb kialakul. Magánszemélyként, gyógyszerészként és kamarai vezetőként sem tartom jónak, hogy az egyetemi végzettséggel rendelkező gyógyszerészeknek a munkaerőpiacon az asszisztensekkel kell bérversenyt folytatniuk.

A fent említett egyeztetéseken egyébként abban is konszenzus született, hogy egy kétéves, iskolarendszerű asszisztensképzést tartanánk jónak, amit – minimum egyéves gyakorlat után – egyéves szakasszisztens-képzés követhet. Álláspontunkat az illetékeseknek is megküldtük. Jó lenne, ha ez az elképzelés a jelenlegi jogszabályi környezet korrekciójával minél hamarabb megvalósulhatna. Ha mindez az asszisztensképzés nemkívánatos lassításának tűnik, vállalom az ezzel kapcsolatos vitákat, ugyanis meg vagyok győződve arról, hogy a gyógyszertárvezetőknek, az asszisztenseknek és a betegeknek is objektív érdeke, hogy az ellátásban jól felkészült szakemberek vegyenek részt. Mindezeken túl abban is megállapodtunk, hogy – a szakgyógyszerész-képzés analógiájára – közforgalmú gyógyszertári, kórházi gyógyszertári és ipari/minőségbiztosítási szakasszisztensek képzését is kezdeményezzük.

Molnár Zsuzsa, gyógyszerész